Júniusi nap volt i.sz. 793-ban. A Northumberland (Anglia) partjai közelében lévő Lindisfarne nevű kis szigeten — melyet Holy Islandnek, azaz Szent Szigetnek is neveznek — a szerzetesek csendesen végezték a dolgukat. Nem tudták, hogy kecses, alacsony hajók rohamos gyorsasággal közelednek a hullámok hátán. A hajók a partra siklottak. Félelmetes kinézetű, szakállas férfiak ugrottak ki belőlük, s kardokat meg csatabárdokat forgatva rohantak a kolostor felé. Rátámadtak az ijedt szerzetesekre, s nagy vérfürdőt rendeztek. A támadók elrabolták a kolostor aranyát, ezüstjét, ékszereit és más kincseit. Majd újra az Északi-tenger felé vették az irányt, és eltűntek.

A fosztogatók a vikingek voltak. Kegyetlen, rajtaütésszerű támadásaikkal felhívták a figyelmet magukra Európában, és ezek a fosztogatások jelezték a viking kor kezdetét. Kik voltak ezek a vikingek? Miért bukkantak fel hirtelen a semmiből a történelem lapjain, miért tudták megőrizni jelentős szerepüket három évszázadon át, és mi az oka annak, hogy látszólag eltűntek a világ színpadáról?

Egy lehetséges magyarázat erre a túlnépesedés, ám sok történész úgy véli, hogy ez csupán Nyugat-Norvégiára lehetett volna jellemző, ahol is korlátozott volt a termőföld nagysága. A The Oxford Illustrated History of the Vikings ezt írja: „ A vikingek első nemzedékeinek többsége vagyont, nem pedig földet keresett.” Ez különösen igaz volt a királyokra és a törzsfőnökökre, akiknek jelentős bevételre volt szükségük, hogy fenn tudják tartani a hatalmukat. Más vikingek talán azért hagyták el Skandináviát, hogy elmeneküljenek a családi viszályok és a helyi háborúk elől.

Egy másik tényező lehetett még a jómódú viking férfiak között elterjedt többnejűség. Ennek következtében sok gyermekük született. Rendszerint azonban csupán az elsőszülött fiú örökölte a család vagyonát, s így a fiatalabb testvéreinek a saját lábukon kellett megállniuk. A The Birth of Europe című könyv szerint ezek az örökség nélküli fiúk „egy nagy és veszélyes harcos elitet alkottak. Arra kényszerültek, hogy minden eszközt felhasználva önállóan boldoguljanak, akár úgy, hogy a saját országukban aratnak győzelmeket, akár úgy, hogy külföldön kalózkodnak.”

A vikingeknek megvolt a megfelelő járművük a rajtaütésszerű támadásokhoz, ez pedig a „hosszúhajó”, vagyis viking hajó volt. A történészek magasztalóan úgy beszélnek a viking hajóról, mint a középkor kezdetének egyik legnagyszerűbb technikai vívmányáról. Ezek az alacsony merülésű, vitorlákkal és evezőkkel felszerelt kecses hajók minden olyan tenger, tó, folyó urává tették a vikingeket, mely megközelíthető volt számukra.

 - Wikipédia percek

A vikingek lelke benne van a hajóikban – mondta Winston Churchill. A tenger ellenállhatatlanul csábította őket, s az általuk épített hajók nem csak közlekedési eszközök voltak, hanem legfőbb büszkeségük, legféltettebb kincsük, kedvenc alkotásuk. A 4. században megjelent a szegek használata a hajóépítésben, később pedig a felfelé görbülő orr- és fartőke, amely jó hosszirányú stabilitást adott a hajónak. A hajóépítés a vikingeknél eleinte közösségi munka volt, amelyben a család összes férfi tagja részt vett. Később, a városiasodás korában, már fizetett mesterek végezték ezt a munkát. A források szerint a hajóépítés menetét részegységekre bontották, és minden munkafolyamatnak (hajógerinc, bordák készítése, palánk faragása stb.) megvolt a saját mestere.

A hajókat, mint a legbecsesebb tulajdont, óvták és rendszeresen karbantartották: minden évben kátrányozták és különböző színűre festették. Szerették őket szépségükért és erejükért, és büszkék voltak rájuk. Egy jó hajó birtoklása a vikingek szemében tekintélyt jelentett, s ezért igyekeztek minél nagyobb és szebb hajókat építeni. A viking hajók jellemzője az erős gerinc, a magasra felmeredő orr, a széles, lapos hajótest, ami stabil haladást tett lehetővé viharos tengeren is.

A hajóépítés fejlődésével párhuzamosan kialakultak a különböző célra használható hajótípusok. A hadihajók hosszúak, erősek, mozgékonyak voltak, és sekély merülésűek. A kereskedelmi hajóknak viszont nagyobb volt a merülésük, rövidebbek, szélesebbek voltak, magasabb oldalfalaikkal alkalmasabbak a nyílt tengeri közlekedésre. A bordákat nem kötözték, hanem szegecselték, így a hajók nem rugalmasabbak, hanem erősebbek lettek.

A különböző hadihajókat három nagy csoportba lehet sorolni:
>> A snigg negyvenfőnyi legénységgel kb. száz harcos szállítására volt alkalmas.
>> A skeid hasonlított a sniggre, de a kidolgozása jobb volt, és több evezős dolgozott.
>> A drake vagy sárkányhajó volt a leghíresebb hajótípus, amely a legalább hatvan evezős és a nagyobb vitorla segítségével gyorsabb haladásra volt képes a többinél.

A kereskedelmi hajóknak két típusa alakult ki:
<< A knarr (knorr) elterjedt típus volt, kerekded formáival kirítt a többiek közül.
<< A byrdinget rendszerint partmenti közlekedésre használták.

Wikipédia percek vége -

Brit-szigetek

Lindisfarne megtámadása hozzájárult ahhoz, hogy a vikingekről tudomást szerezzen a nyilvánosság. Angliából Írország felé vették az útjukat, és megint csak kincsekben bővelkedő kolostorok voltak a célpontjaik. A zsákmánnyal és rabszolgákkal megrakott „hosszúhajóikon” a vikingek télre hazahajóztak. 840-ben viszont szakítottak a hagyományaikkal, és a kirabolt területeken teleltek. Az ír város, Dublin például kezdetben viking fennhatóság alatt volt. 850-től kezdődően a vikingek Angliában is teleltek. Első támaszpontjukat a Thanet nevű szigeten alakították ki, a Temze torkolatánál.

Hamarosan dán és norvég vikingek egyaránt érkeztek a brit szigetekre, de már nem mint kalózcsapatok, hanem mint hajóhadakba rendezett seregek. Ezeknek a hajóknak a némelyike elérhette a 30 méteres hosszúságot, s akár 100 harcost is szállíthatott. Az elkövetkező években a vikingek leigázták Anglia északkeleti részét. Ez a terület Danelag néven vált ismertté, mivel a dán kultúra és törvények váltak itt mérvadóvá. Itt később dán vikinget választottak királlyá, a norvégok szerepe csekély volt.

A Mediterrán

A vikingek elhajóztak Spanyolországba és Portugáliába is. Itt 844-ben hajtották végre az első rablóhadjáratukat, melyről tudomásunk van. Kiraboltak több kisvárost is, és ideiglenesen még Sevillát is elfoglalták. Ám a város arab védői annyira hevesen ellenálltak, hogy a vikingeket gyorsan visszaverték, és csapataikat csaknem teljesen megsemmisítették. 859-ben viszont visszatértek, ez alkalommal egy hatvankét hajóból álló flottával. Miután pusztításokat hajtottak végre Spanyolország egyes részein, betörtek Észak-Afrikába, s noha hajóik ekkor már színültig voltak zsákmánnyal, Itáliába mentek, s kirabolták Pisát és Linát is.

Izland, Gröndland, Új-Fundland

A nyolcadik században elfoglalták az Orkney- és Shetland-szigeteket, a kilencedik században pedig a Feröer-szigeteket, a Hebridákat és Írország keleti részét. A vikingek még Izlandot is gyarmatosították. Itt létrehozták az Althing nevű törvényhozó testületet. Az Althing, mely még mindig Izland kormányzó testülete, a nyugati világ legrégibb törvényhozó szerve.

985-ben egy Vörös Erik nevű viking kolóniát hozott létre Grönlandon. Ugyanannak az évnek egy későbbi időszakában egy másik normann, Bjarni Herjolfsson útnak indult Izlandról, hogy csatlakozzon szüleihez Grönlandon. De a szelek eltérítették az útjáról, és túlhaladt Grönlandon. „Valószínűleg Bjarni volt az első normann, aki megpillantotta Észak-Amerikát” — tudjuk meg a Cultural Atlas of the Viking World című kiadványból.

Feltehetően i. sz. 1000 után Bjarni beszámolóját követve Vörös Erik fia, Leif Erikson nyugat felé hajózott, Grönlandról a Baffin-sziget felé, majd Labrador partjai mentén lefelé vette az irányt, s végül egy kinyúló partfokhoz ért, melyet Vinlandnak nevezett el arról a vadszőlőről vagy vadbogyóról, mely ott termett. Leif ott töltötte a telet, majd hazaindult Grönlandra. A következő évben Leif bátyja, Thorvald vezetett expedíciót Vinlandra, de megölték, amikor összetűzésre került sor a bennszülöttekkel. Néhány évvel később azonban 60⁠-⁠160 viking létrehozott egy települést Vinlandon, de mivel folytonos ellenségeskedés alakult ki a bennszülöttekkel, csupán úgy három évig maradtak, és soha nem tértek vissza.

A viking vallása tulajdonképpen a Skandináv mitológia, amit a skandináv népek együttesen gyakoroltak, míg a kereszténységet át nem vették. Hitvilágukból sokat megőriztek más népekhez képest, ennek pedig az izlandi történetírók a felelősek. A Skandináv mitológia két legfontosabb forrása tehát:
>> Saga
>> Edda

A Sagák prózai elbeszélések, amik szájhagyományok útján terjedtek és a 12. században kerültek lejegyzésre. A Sagák nem nélkülözik a verses blokkokat, eredeti nyelvük óészaki, elterjedésük pedig csak Izlandra tehető, amit köztudottan norvégok népesítettek be. A Sagák három nagy téma köré gyűlik. Az első és leggyakoribb az Íslendinga sögur, vagyis olyan történetek, amik a 9.-10. századi egyszerű emberekről és azok kalandjairól szól. A második a Konungasögur, amik norvég királyok életéről, politikáról, az ország kormányozásáról szólnak. E műfaj történelmileg majdnem hiteles. A harmadik és egyben legjobb – szerintem, a Fornaldarsögur műfaj, ami már beemel a germán mitológiából elemeket, szintén szájhagyomány útján jegyezték le, történetei pedig hősökről szólnak, azok kalandjairól, fantasy elemekkel, mesésebb megközelítésből dolgozva. Remek eposzok.

Az Eddák olyan énekgyűjtemények, amik óizlandi nyelven (tehát ó-ónorvég) hősökről, szentekről, istenekről szólnak. Az Eddák a 13. századra tehetőek, ami azért furcsa, mert ekkora Izland már régen felvette a keresztény hitet. Az Eddákban nem csak skandináv, de a germán mitológia is erősen jelen van. Vannak benne jövendölések, az Áz istenek egy-egy élettöredéke, például Odin énekel a feladatairól vagy Loki csúfolkodása, Baldr álmai. Ezek az Istenes dalok. A Hősi énekek pedig a kalandorokkal, hősökkel foglalkozik, ami magában tudja az egyik leghíresebb darabot is – amit biztos vagyok benne, hogy mindenki ismer: a Nibelungen-énekek.

A vikingek a világmindenséget egy kőrisfának képzelték el, melynek neve Yggdrasil. Ezen kőrisfán kilenc világ található, melynek lombkoronáján Asgard áll, gyökerei pedig Helheimig, az alvilágig kúsznak. Yggdrasilnak három forrás táplálja gyökerénél: Az egyik Hvergelmir (Fortyogó üst). Itt lakozik Nidhogg sárkány, aki az Yggdrasil gyökereit rágja. A másik Urdarbrunn (Urd kútja). Az istenek minden nap itt gyűltek össze tanácskozásra és törvényhozásra. Itt él a három sorsistennő (Nornák) Urd, Verdandi és Skuld, akik a sors fonalait szövik, valamint az Yggdrasilt öntözik, hogy az ki ne száradjon. A harmadik Mimirbrunn (Mimir kútja), a bölcsesség forrása. A kutat Mimir, a legbölcsebb Áz isten őrzi. Odin egyszer odament hozzá és kért belőle egy kortyot, de addig nem kapott, míg a fél szemét ott nem hagyta zálogban nála.

Asgard:
Asgardon laknak az Áz istenek, innen irányít Odin és felesége, Frigga. A világ legnagyobb csarnoka a Valhalla, ahova az elesett harcosok kerülnek haláluk után, hogy az örökkévalóságig lakomázhassanak Odinnal és a többiekkel, valamint, hogy folytassák a harcokat, míg el nem jön a végítélet, Ragnarök.

Vanaheim:
Itt élnek a Ván istenek, akik független az Ázoktól. A Vánok természetistenségek ősrégi nemzedéke, akik az Ázokkal szent békekötéssel olvadtak eggyé hajdankoron; hazájuk, Njörd isten szülőhelye is Asgardhoz sorolandó már. Az egészség, fiatalság, termékenység, szerencse és jólét hozói ők, s a mágia mesterei is egyben.

Alfheim:
Az Yggdrasil utolsó ága Alfheimbe vezet, ahol a Fényes-álfok élnek. Ezek a lények az Eddák szerint, fényesebbek a Napnál is, otthonuk pedig nyugodt, békés és gyönyörű. Harmóniában élnek, uralkodójuk pedig egy ván isten, Freyr.

Midgard:
Középföld, a világ, amit az emberek népesítettek be. E világot óceán veszi körbe, melynek mélyén Jörmungand nyugszik, a Világkígyó, aki testével átöleli a szárazföldeket. Midgardot Odin, Vili és Ve alkotta Ymir szemöldökéből. Ymir csontjai a hegyek lettek, húsa a föld, vére pedig a tengerek. Az első pár, Ask és Embra volt, akiket két partrasodort cölöpből alkotott meg Bur három fia, Odin, Vili és Ve. A völva szerint, amikor eljő Ragnarök, Midgardon fog zajlani az utolsó csata, Vígrid-mezején.

Svartalfheim:
Törpök és a Sötét-álfok otthona. Midgard alatt élnek, félik napfényt, mert kővé dermeszti őket. A föld alatt, baréangokban tevékenykednek nappal, éjszaka pedig a felszínre merészkednek. Ellenben vannak Fényes-álfok is, akikben nem tesz kárt a Nap. Ezeknek a lényeknek remek készségük van alkímiához és a kovácsoláshoz. Svartalfheim lakói készítették Thor pörölyét és Odin harci dárdáját.

Muspelheim:
Az örök tűz birodalma, ami a világ kezdetén összecsókolt Niflheim jeges birodalmával és így megalkotta az első óriást, Ymirt, akiknek később leszármazottai lettek az Áz istenek, s akinek testéből megalkották a világot. Az Eddák szerint Muspelheim nem csak a teremtésben, Ragnerökben is szerepet kap majd. Itt él Sutr, az órás, aki lángoló kardjával vezeti majd hadba a tűz népét. A völva prófécia szerint Freyr lesz az ellenfele, akikkel elpusztítják egymást.

Jötunheim:
A jötun-ök, vagyis az óriások világa. Ahogy az Eddák is írják, Ymir ivadékai népesítik be e világot. Jégóriások és kőóriások földje. Az befagyhatatlan Ífingr-folyó választja el Asgardtól. Uralkodója Thrym, aki egyszer ellopta Thor pörölyét, s cserébe Freya kezét kérte. Loki volt az, aki segített visszaszerezni a Mjölnirt.

Niflheim:
Az örök fagy és sötétség birodalma, ami a világ kezdetén összecsókolt Muspelheim tüzes birodalmával és így megalkotta az első óriást, Ymirt. E világot örökös köd borítja, az Eddákban Baldr álmodik róla. Kietlek, kopott, hideg. Amikor a teremtő istenek, Odin és két testvére, Vili és Ve megölték Ymirt, az ősóriást, vére elborította Niflheim-et, mindenki elpusztult, kivéve Bergelmir és családja, akik Jötunheimbe menekültek és telepedtek le.

Helheim:
Yggdrasdil gyökere itt ér véget, az Alvilágban. Helheim urnője Hel, aki Loki lánya. Odin száműzte Asgardból és Helheim uralkodójává tette. Neki kell fogadnia mindazt a halottat, akik nem harcban hunytak el, tehát időseket, betegeket, gyerekeket, nőket. Helheimben nyugszik Nidhogg, a sárkány, aki felfalja azokat a halottakat, akik életükben gyilkosok, esküszegők, házasságtörők voltak. Hel egy gyönyörűl, szomorú fiatal nőként jelenik meg, akinek egyik oldala összeaszott, a halálba fordult.

A vikingeknek rengeteg istenük volt, de a mindennapokban csak pár Áz és Ván isten volt, akikhez imádkoztak is. A legfőbb persze:
>> Odin a bölcsesség és a harc istene volt, az istenek vezére, Mindenek Atyja.
>> Frigga a felesége, aki a család oltalmazója, rokkáján pedig felhőket sző.
>> Thor a villám és a mennydörgés istenek, akinek feladata az emberek védelmezése.
>> Freyr ván, a termés, béke és a termékenység istene.
>> Freya a szerelem és szépség istennője, Freyr testvére, szintén ván.
>> Hel, Loki lánya a halottak birodalmának istennője, félig élő, félig halott nő.